Teltházas tél-tavaszi presbiteri konferencia Lázáriban

Megtartotta soron következő konferenciáját a Szatmári Református Egyházmegye Presbiteri Szövetsége.

Minden évben kétszer, tavasszal és ősszel gyűlnek össze a presbiterek, az idei tavaszi konferencia kissé télire sikeredett, azonban Isten és a házigazdák szeretete, valamint a lélekemelő programok melegítették a szíveket.
 

Zsúfolásig telt Lázári református temploma egyházközségi elöljárókkal, szombaton délelőtt a következő gyülekezetek képviselői regisztráltatták magukat: Szatmár-Láncos, Szatmár-Németi, Szatmár-Szamos-negyed, Szatmár-Kültelek, Szatmár-Szigetlanka, Szamoskrassó, Szatmárpálfalva, Szatmárhegy, Ombod, Halmi, Egri, Sándorhomok, Sárközújlak, Patóháza, Mikola, Nagykolcs, Kispeleske, Kisbábony, Szamosdara, Szamosdob, Szatmárudvari, Szárazberek, Batiz, Pusztadaróc, Pettyén, Szamoskóród, Atya, Apa, Tamásváralja és a házigazda Lázári.

Soha ennyi gyülekezetből nem voltak a szatmári egyházmegye presbiteri konferenciáján. Harminc gyülekezet, mintegy kétszáz képviselője volt jelen, de az is lehet, hogy a regisztráltakon kívül máshonnan is érkeztek.

Csűry István a Királyhágómelléki Református Egyházkerület főpásztora, aki voltaképpen rokonlátogatásra is jött, a következő Igével köszöntötte Krisztusban testvéreit: „Ekkor megszólalt Péter, és ezt kérdezte: Mi elhagytunk mindent, és követtünk téged, hát velünk mi lesz? Jézus erre ezt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy ti, akik követtek engem, a megújult világban, amikor az Emberfia beül dicsőségének trónszékébe, ti is tizenkét trónszékbe ültök, és ítéletet tartotok Izráel tizenkét törzse felett. És mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjeit az én nevemért, a százszorosát kapja, és megörökli az örök életet. De sok elsőből lesz utolsó, és utolsóból első.” (Mt 19, 27-30) Semmi nem lehet fontosabb az ember számára, mint maga Isten, minden, amit Isten elé került, bálványnak minősül. – figyelmeztetett a püspök.

Király Lajos szatmári esperes tovább folytatva püspök gondolatait, elmondta: azért fontos, hogy Isten legyen az első, mert egyedül Ő tudja helyreállitani önbecsülésünket. Képíró Gyula házigazda lelkipásztor köszöntésében bemutatta a helyi gyülekezet történetét, valamint azt a csapatot is méltatta, amely a rendezvény szervezésében, és minden egyházi szolgálatban kiveszi részét.

Illés Jenő a Szatmári Református Egyházmegye Presbiteri Szövetségének elnöke és a kerületi presbiterszövetség részéről Tóth András KREPSZ-elnök is köszöntött. Képíró Dorottya, Fenczák Boglárka és Kása Petra versekkel örvendeztetett.

A Nagybányai-Szatmári egyházmegye rövid története 1918-1940 között címmel Gellén Sándor-Károly nagybányai esperes tartott érdekfeszitő előadást, visszavezetve a jelenlevőket az előző évszázad első felének viharos világába, kiemelve azt, hogy mennyire ragaszkodtak Istenükhöz az akkori gyülekezetek tagjai és vezetői. Templomlátogatási arányuk megduplázta a jelenlegi kor adatai, pedig a feltételek messze elmaradtak a mostaniaktól.

Mintegy koronájaként az eseménynek Csengersimából és a környékéről Bélbász Sándor vezetésével olyan lélekemelő, igényes, üzenetteljes zenei istenélményt tolmácsoltak az ifjak, hogy öröm volt hallgatni. Jól szólt tehát a jelen és a jövő Lázáriban, a tél-tavaszi presbiteri konferencián, mely örömteljes találkozásokkal tarkítva, szeretetvendégséggel ért véget.